2014. augusztus 15. 20:58 - farkasnaplo_bb32

Milyenek lesznek, ha felnőnek?

Izgalmas dolog belépNojc.jpgni a kifutóba. És kifejezetten izgalmas volt pár évvel ezelőtt először bemenni a nagy falkához is. Ráadásul hidegzuhanyként jött az ötlet. Egyik kollégámmal a Medveotthon éttermében ültünk, amikor odajött Szilágyi Pisti, van-e kedvem megnézni a farkasokat közelről. Bevállalós vagyok, én egyből mondtam, hogy igen.

Mielőtt bementünk, megkaptam az alapvető és legfontosabb infókat: ürítsem ki a zsebeimet, nincsenek hirtelen mozdulatok, hagyjam, hogy a falka diktáljon, és próbáljam meg elviselni a falkavezér közeledését. Ha ő a bizalmába fogad, a többiekkel sem lesz gond. 

balu.jpgArra már nem emlékszem, hogy ki volt akkoriban a főnök, de tényleg a belépés után egyből közeledett felém. Pisti mondta, hogy érdemes leguggolni vagy letérdelni, könnyebb dolgom lesz. Így is lett. Az alfa szaglászott, majd pár pillanat múlva végignyalta a képemet úgy álltól homlokig, bő nyállal. Ha hagyni kell, akkor hagyni kell. Ennek a különleges barátságnak feltételei vannak. Ezzel tisztában kell lenni.

Aki többre vágyik egy farkasos selfie-nél, mert tényleg kíváncsi rájuk és a csapat közelébe akar férkőzni, erre jó, ha felkészül. Érdekes módon nem azon törtem a fejem, hogy mikor moshatom meg az arcomat, hanem azon, hogy mi lesz a következő lépés, tényleg elfogad-e a falka többi tagja. Úgy tűnt működnek a dolgok, mivel jöttek a többiek is. Sőt, Pisti bevetette a mézes trükköt, még aznap mindenki az én fejelemről is nyalta a mézet. Aztán ez a látogatás még sokszor megismétlődött, többször vittem barátokat is, hogy ők se maradjanak ki a jóból.

mini.jpgUgyanilyen izgalmas bemenni mostanában a kicsikhez is. Akár egyedül, akár többen. Amikor behúzom magam mögött a kaput, mindig a reakciókat figyelem. Egyből odajönnek? Vagy a játék hevében észre sem veszik, hogy beléptem? Ki lesz, aki először fog jönni? Milyen hangulatban vannak? Pár nappal ezelőtt ott ültünk a medencéjük szélén, fotózgattam, és azt néztem, hogyan reagálnak akkor, ha valaki csak áll közöttük, majd letérdel, vagy esetleg lefekszik. Jelzem, ölbe tett kézzel ott szobrozni nem érdemes. Viszont a bizalom egyből elkezd feléledni bennük, ha lehajolunk, letérdelünk. De a bagázs akkor kezd el élni igazán, ha elterülünk a kifutóban. Ehhez persze megint kicsit bevállalósnak kell lenni. Szilágyi Pisti is ezt játszotta velük azon a vasárnapon. Mint a rossz gyerekek úgy ugráltak a hátán, elkezdték letépni a pólóját, a nadrágját, amit csak értek. Mint egy préda esetében? Ezt nem tudom. Még nem tudom.

Pár nappal később Dórival mentünk ki a babákhoz. Hülyén hangzik, de néha így nevezem őket, majd lehet, hogy megkapom érte a magamét. Mindegy. Délelőtt eszméletlenül élt a falka. Pörögtek, jöttek-mentek, játszottak, tomboltak, még kajálás előtt voltak. Gondoltam, kipróbálom azt, amit a hétvégén láttam. Elhasaltam a kifutón és vártam, hogy ez mit vált ki belőlük. Valami játékpréda lettem kb. másfél perc alatt. Valaki a cipőmet kezdte lebontani, valaki elkezdte leszedni rólam a pólómat egy-egy szolid harapás kíséretében, és persze a rövidnadrágom sem maradt érintetlen. Közben morgások, hörgések, hogy ki melyik ruhadarabomat szeretné uralni, megszerezni. Egy-egy gátolt harapás a bokámon, a csuklómon. Megint az villant be, hogy ezt meg lehet-e majd csinálni, ha nagyok lesznek. Most azt mondom, simán! Persze kellő alázattal.

Kaja után jött a falka délutáni sziesztája, aztán elindultunk velük sétálni, ahogy az az utóbbi hetekben állandó programmá vált. Elöl a kutyák, hátul a falka. Hol az úton, hol az erdőben. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezekben a kölykökben ekkora erő van. Amikor elhagyjuk a kifutót, látszik rajtuk, hogy a szagorgiában nem tudják eldönteni, merrefelé kellene elindulni. Húznak, lihegnek, ha tehetnék, rohannának. Nem meglepő, hogy pár méter után a nyelvek gyakorlatilag fültől fülig csapódnak. Mókás látvány, Nedbál Ádám le is videózta! 

Alig, hogy visszaértünk a sétából, leszakadt az ég. Brutálisan. Két órán át, mintha dézsából öntötték volna. Vártuk, hogy elálljon, szétázva ültünk az étterem teraszán, hogy legalább ki tudjunk lépni. Esélytelen volt. Amikor elcsendesedett a vihar, megint megnéztük a falkát, hiszen köszönés nélkül csak nem jövünk el. A kifutó sártengerré változott, de ez ahogy a kölyköket nem zavarta, úgy minket sem. Be az ólba, le a vizes szalmára, és vártuk, hogy jöjjenek a bőrig ázott farkasok. Jöttek, de már teljesen más hangulatban, kicsit lenyugodva, kicsit szórakozottan. Lehet, hogy a séta és az özönvíz így együtt ezt váltotta ki belőlük.

Ádi.jpgA látogatók is szokták kérdezni, engem is nagyon foglalkoztat, hogy vajon ki lesz majd a főnök, a falkavezér a három közül. Brutus, Maya vagy Léna? Képtelenség bármit mondani: nem lehet következtetéseket levonni a sétából, a kifutós játékból, az emberekhez való viszonyukból, mivel hétről hétre másként viselkednek, és rettenetesen gyorsan változnak.

Lehet, hogy nem ártana egy tippelős, fogadós játékot indítanunk. Aztán akinek bejön a tippje, részese lehet egy extra Farkaskalandnak. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://farkasnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr36607423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása