Magyarországról hosszú időre eltűntek a ragadozók. Száz évig farkasunk sem volt, levadászták őket. Tartottak tőlük a gazdálkodók, ezért csapdákat állítottak. Ez nem magyar specialitás, szinte az egész kontinensről száműztük őket. De medvével sem nagyon lehetett nálunk találkozni az 1870-es évek után.

Az utóbbi évtizedekben, és főleg az utóbbi években azonban fordult a kocka. A farkasok és a medvék újból megjelentek az ország északi területein, és néhány példány megtelepedhetett a magyar-szlovák határ közelében húzódó erdőségekben. Pár hónappal ezelőtt Ivó medve látogatását figyelte a fél ország, aki végül valószínűleg visszament Szlovákiába.

Tavaly és tavalyelőtt is találtak farkasokra utaló nyomokat a szakemberek az Északi-középhegységben, ezért több vizsgálat és kutatás indult. A becslések szerint Salgótarjántól északra jelenleg 10-15 farkas élhet – magyarázza Szilágyi István, a Veresegyházi Medveotthon állatkoordinátora, aki szerint az egy természetes folyamat, hogy ezek a vadállatok folyamatosan átlépik a határt. Szakértők korábban úgy fogalmaztak: a predátorok visszatérése azt is jelzi, hogy kezd helyrebillenni az ökológiai egyensúly a területen, sikerült megóvni az erdőségeket. Vadból pedig bőven akad az erdőkben, így a farkasok táplálékot is találnak maguknak. A háborítatlan területeken nem véletlen, hogy időről időre a medve is feltűnik. Kattints a videóra! 

Németországban, Franciaországban és Olaszországban is hasonló folyamat zajlott le az elmúlt évtizedekben, viszonylag nagy számban tértek vissza a farkasok. Ezeken a helyeken számtalan program indult a ragadozók védelmére, és megpróbálták közelebb hozni őket az ott élőkhöz. A gazdálkodók számára pedig olyan támogatási rendszert dolgoztak ki, amelynek köszönhetően a mezőgazdasági termelők, az állattartók megfelelő kártérítésre számíthatnak, ha esetleg egy-egy jószágot elvisz a farkas. Az emberek többsége már megtanult együtt élni ezekkel a vadakkal.

Szilágyi István szerint természetes, hogy a ragadozók visszatérése társadalmi konfliktusokat szül, de ezeket lehet orvosolni, a nyugat-európai példát kellene követni. Pont az ilyen konfliktusok kezelését és enyhítését szolgálja a Medveotthonban zajló Predátor program is. Nem kell félni ezektől az állatoktól – teszi hozzá a koordinátor, mivel a kirándulók nem fognak velük találkozni az erdőben. Vagy legalábbis nagyon kicsi erre az esély. Egyrészt nem olyan nagy a terület eltartóképessége, hogy óriási számban tűnnének fel, másrészt a farkas annál jobban tart az embertől, hogy a közelébe merészkedjen. Szinte a génjeikben van az embertől való félelem, elég, ha a száz évvel ezelőtti eseményekre gondolunk. Medvét sem fogunk látni a kirándulás során, hacsak nem arra gyúrunk, hogy egy szelfit készítsünk vele. Ez azonban felér egy öngyilkossági kísérlettel! Ne akarjuk magunkhoz csalni a medvét egy jó fotó kedvéért, ezért a szakértők óvatosságra intenek. Nem véletlen, hogy a Predátor program előadásain Szilágyi István is kitér arra, hogy mi a teendő, ha véletlenül valamilyen csoda folytán összefutnánk egy egyáltalán nem cuki macival.

Update:

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság páratlanul ritka felvételt tett közzé a mai napon egy fiatal nőstényfarkasról. A felvételt néhány hete rögzítette az ANPI egyik kameracsapdája.  A WWF Magyarország és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság közötti kutatói együttműködés keretein belül kameracsapdák kihelyezésével, illetve szemléletformáló kommunikációs munkával is támogatjuk a hazai erdők egészsége szempontjából nélkülözhetetlen nagyragadozók megfigyelését.

A most nyilvánosságra hozott felvétel sajnos nem a mi kameránkkal készült, de legalább annyira örülünk neki, hiszen a rejtőzködő és rendkívül óvatos állatokat rendkívül ritkán sikerül megörökíteni. Az észlelés körülményeiről és a kutatás jelenlegi állásáról Szabó Ádámot, az Aggteleki Nemzeti Park nagyragadozó kutatóját kérdeztük, aki a következőket mondta el:

"A kamera ezen a területen már többször rögzített farkas felvételeket, így tudjuk, hogy más egyedek szintén megfordulnak itt. A most lencsevégre került fiatal nőstény példánytól DNS mintát is sikerült szereznünk, így a további kutatómunka számára már beazonosítható példányról van szó - ezért is adtunk neki nevet. Zselykének neveztük el  - mivel egy patak partján találtuk meg a nyomait elsőként - és az ősi magyar női név jelentése éppen ez."

A kameracsapdák fotóinak és filmfelvételeinek segítségével, illetve a DNS minták azonosításával nyomon követhetővé válnak a hazánkban élő farkasok, képet alkothatunk a falkák összetételéről és a rokonsági viszonyokról is. Számos információval segíthetik a kutatómunkát, miközben a még mindig meglehetősen gyakori illegális kilövések elleni harcban is segítségünkre lehetnek, hiszen segítségükkel visszakövethetővé, beazonosíthatóvá válnak az elejtett példányok. Magyarországon a farkas kilövése bűncselekmény, amiért akár 8 év szabadságvesztés is kiszabható.

A nemzeti park és WWF által kihelyezett kameracsapdák mellett egyre több helyi vadász észlelése is segíti a megfigyelést. Az elmúlt években kialakult, együttműködésen alapuló információcsere eredményeképpen a helyi vadászok megosztják farkas észleléseiket az ANPI kutatóival, és így bekapcsolódnak a ritkaságnak számító nagyragadozók hazai kutatásába. (Forrás: WWF Magyarország)