A napokban tette közzé a Bükki Nemzeti Park azokat a videókat, melyeken a Bükkben élő farkasok láthatók. A vizsgálatok szerint a térség erdeiben a farkasok legalább öt kölyköt nevelnek. Nyár végén ismerhette meg az ország Zselykét, a farkaslányt, aki az Aggteleki Nemzeti Park munkatársa által felállított fotócsapdába sétált bele. Pózolt egy kicsit, aztán továbbállt.

A BNK szakemberei a napokban azt közölték: a bükki farkaskölykök egyre bátrabbá és a magabiztosabbá válnak, egyre messzebbre merészkednek a biztonságot nyújtó kotoréktól. A park ismét felhívta a vadásztársadalom figyelmét arra, hogy a fokozottan védett nagyragadozók elejtése bűncselekmény. Ugyanakkor a közzétett videókkal cáfolni szeretnék azt a tévhitet, hogy a ragadozók megjelenése elüldözi a területen megtalálható vadászható fajokat.

De nemcsak a farkasok jelennek meg az északi területeken, hanem a medvék is. Az elmúlt években többször láttak medvét a szlovák határhoz közeli területeken. A felröppent hírek nem egyszer riadalmat is okoztak a helyiek körében. Vadon élő farkasai már vannak Magyarországnak – ez egészen biztos, de a szakértők úgy vélik: 3-4 medvénk is kószálhat az északi területeken. Ugyanakkor ennél több példány járkálhat át folyamatosan a határon. Az, hogy az utóbbi időben megjelentek a predátorok, egy összetett folyamat eredménye, aminek örülni kell – ezt állítja több ökológus, biológus és természetvédő. Az erdőgazdálkodás átalakulása, a természetvédelem és a vadállomány nagysága egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy rég nem látott fajok tértek vissza.

A legtöbb medve Salgótarjántól északra mozoghat – véli Szilágyi István, a veresegyházi Medveotthon állatkoordinátora, aki a nógrádi megyeszékhelyen tartott előadást az Állati Jó Vasárnapon, ahol tavaly farkasokkal mutatkozott be. Ezúttal a téma a medve volt. Salgótarján közelében húzódik a Medves-fennsík, melynek elnevezése a kutatások szerint nem véletlen.

Egy 1820-as földrajzi kiadványban ez olvasható:

„A’ Medves, melly a’ Mátra hegyeinél vévén kezdetét, délről terjed éjszak felé. Nevezetét vette a’ hajdan nyájonkint benne tanyázott Medvék’ sokaságától.”

Ha valakik, akkor a Medves környékén élők kifejezetten érintettek, vagy a jövőben érintettek lesznek a nagyragadozók által, meg kell tanulniuk együtt élni ezekkel az állatokkal – véli Szilágyi István, aki úgy látja: nem kell attól tartani, hogy nagy tömegben jelennek meg a ragadozók a területen, ugyanis a régiónak nincs akkora eltartó képessége.

A predátorok visszatérése előbb-utóbb konfliktusokat szül, ezeket a konfliktusokat pedig meg kell előzni és kezelni kell úgy, ahogy ezt az elmúlt években például a németek tették. Ezért is volt jó alkalom az Állati Jó Vasárnap, hogy beszéljünk ezekről a visszatérő fajokról.

A farkasok és a medvék a turizmust sem veszélyeztetik, hiszen annál jobban tartanak embertől, hogy keressék a közelségét, sőt kifejezetten kerülik a találkozást az emberrel az erdőben. A gazdálkodók azok, akiknek jobban fel kell készülniük, ha meg akarják óvni a jószágaikat. Szükség lesz arra, hogy pásztorkutyákkal, kerítésekkel és egyéb módon védjék a nyájat. De előbb-utóbb ki kell dolgozni egy olyan támogatási rendszert is, mint amilyen például Olaszországban működik: ha valakinek a nyájából a farkas elrabol egy jószágot, akkor kártérítésként szinte azonnal kap egy hasonló korú állatot a nemzeti parktól, vagy valamelyik illetékes szervezettől. Az állatkoordinátor úgy látja: attól pedig végképp nem kell tartani, hogy az egész ország területén megjelennek a ragadozók. Nincsenek összefüggő, hatalmas erdőségeink, a meglévő erdőket utak, autópályák szelik át, így a medvék és a farkasok nem fognak feltűnni sem a Balatonnál, sem az Alföldön.

Szemethy László vadbiológus nem régiben a közrádió egyik műsorában arról beszélt: a nagyragadozók által érintett térségekben azt kell megelőzni, hogy az állatok beszokjanak a lakott területekre, úgy mint Erdély számos településén. Hiszen a kidobott élelemmel teli kukák, a be nem kerített terménytárolók vonzzák őket. Ha ez sikerül, számtalan konfliktus megelőzhető. Egy biztos, a jövőben sok olyan konfliktuskezelő és megelőző programra lesz szükség, mint amilyen a salgótarjáni volt. Beszélni kell ezekről az állatokról. Világossá kell tenni azt is, hogy a farkas és a medve nem cuki, nem játékszer, rengeteg tévhitet kell a nagyragadozókkal kapcsolatban eloszlatni.