Ahogy jön az este, a farkasok is egyre jobban rákapcsolnak. A hét közepén meló után mentem ki a falkához, már közeledett a szürkület, amikor megérkeztem. Fergetegpartyra számítottam, megkaptam. Eleve különleges hangulat uralkodott a Medveotthonban, mondhatnám az is, hogy kicsit hátborzongató volt, de csak kicsit. Leszállt az este, a környék elcsendesedett, először párás lett a levegő, aztán a pára hirtelen ködbe váltott. A nagy kifutóban csak villanó szempárokat és lassan mozgó sziluetteket lehetett látni. A szemlélődés és a röpke merengés után gyors átöltözés, aztán irány a kis kifutó, Marcusék birodalma.

Láttam már őket, amikor úrrá lett rajtuk a tombolás, de ez valahogyan most jóval több volt. A kifutó legtávolabbi pontjai és a zsilip között ingáztak folyamatosan, üldözték egymást, valaki mindig letepert valakit. Márkkal mi a zsilipben, a friss szalmán ültünk le, mivel közben az eső is eleredt. De a kicsiknek arra is jutott idejük, hogy két kör között velünk is foglalkozzanak. Egy-egy barátkozós arcnyalás, ugrálás az ölünkben, pulóvertépés futtában, szóval sok minden belefért. Marcus pedig csak figyelte őket. A nyugodt nagybácsi nem szállt be a játékba, inkább hozzánk jött haverkodni. Néha rámordult a kicsikre, amikor már elege lett a zajongásból, és megzavarták az ő kényeztetését. Léna vitte megint a prímet, ő volt az, aki állandóan kekeckedett velünk, valamit mindig le akart kapni rólunk, most főleg a termópulcsik kötötték le a figyelmét. Érdekes volt látni, hogy a játékban állandóan a két nőszemély akarta leteperni Brutust. Egyik jellemzően a srác torkára ment, a másik általában a hasát vagy a lábát próbálta csócsálni, természetesen gátolt harapással.

Aztán egy kis idő után elkerülték a zsilipet, de unatkoznunk nem kellett. Fura hangok jöttek kintről. Időnként rájuk jön a földművelési mánia, ami egészen pontosan az ásást jelenti. Pár perc múlva az egyik farkas egészen szokatlan külsővel jelent meg a zsilip bejáratánál. Szinte meg sem ismertük. Márk meg is jegyezte, hogy mit történt, átjött az egyik timber? Hát nem. Az ajtóban Maya állt csutak sárosan, a bundája gyakorlatilag csillogó barnás-feketébe váltott, de a fejéről is csurgott a sár. Az történt ugyanis, hogy sikerült a lehető legjobb helyet kiválasztaniuk egy újabb gödör létrehozásához. Egészen pontosan a kutyaház és a nyitott ól közötti kb. fél méteres sávon, ahol az itatójuk is van. Addig ástak, amíg sikeresen beledöntötték az itató tartalmát az új gödörbe. Ez pedig baromi érdekes volt. Annyira, hogy Léna elkezdte a vizet is „kiásni” a mellső lábaival, közben pedig orral csekkolta az új lyuk mélységét. Ahogy fogyott a víz, a sár is egyre sűrűbb lett, a massza pedig rétegről rétegre rárakódott a bundájára, így sikerült átmenetileg timberré változnia. Mondani sem kell, hogy az én ruházatom is úgy három perc alatt vált csutak vizessé, amikor elkezdtek prédázni.

Közben üvölteni kezdett a vadfalka, ami természetesen Marcus és a kicsik figyelmét is azonnal felkeltette. Egészen kísérteties volt a hangulat. Sötét, köd, farkasüvöltés… Nem volt nálam más, mint a telefonom, gyorsan elindítottam a hangrögzítőt. Percekig kommunikáltak egymással, aztán amikor elcsendesedett mindenki, jött az ötlet, hogy tartsunk egy rögtönzött etológiai vizsgálatot. Lejátszottam felvételt, a telefont pedig feltettem az ól tetejére. Marcus azonnal rájött, hogy saját magukat hallják vissza, a kicsik azonban elkezdték keresni a hang forrását. Először azt hitték, hogy a fal túloldalán van egy új falka, majd amikor rájöttek a hang forrására, elkezdtek a tető felé szaglászni. Nyújtott nyakkal, magasra emelt orral keresgéltek. Brutus is hamar kapcsolt, hogy nem jött senki, itt valami átverés lehet a dologban, éppen ezért ledőlt Marcus közelében, a két lány azonban nem bírt leállni. Háromszor-négyszer még lejátszottuk a felvételt és a hatás mindig ugyanaz volt: bambán oldalra döntött fej, hegyezett fülek, érdeklődő tekintet, időnként némi toporgással fűszerezve.

Megint azon járt az agyam, hogy ez a pörgés ilyenkor részben nekünk szól, részben miattunk van, vagy amikor elhagyjuk a kifutót, akkor még órákon át folytatódik a tombolás. Valószínűleg az utóbbi, hacsak Marcus nem un rá, és nem hurrogja le a kicsiket, hogy TAKARODÓ VAN. Kiderítjük, milyen az élet farkaséknál az éjszaka leple alatt. Jönnek a téli esték, mostantól könnyebb lesz őket megfigyelni sötétedés után.