2014. augusztus 14. 23:07 - farkasnaplo_bb32

Kölykök a hátsó udvarban

blog 1.jpgBeléptem a kertbe és egy szórakoztató játékba csöppentem. Vicces vonyítás, egymás üldözése, esés-kelés, kaja, alvás – ez váltakozott úgy 15 percenként. Szórakoztató vígjátéknak tűnt. Június közepén találkoztam először az új falkával. Brutusék még nem voltak egy hónaposak.Mikorra magamhoz tértem a látványtól, épp az alvás fázisa következett náluk. Dóri közölte: hoz nekem egy pokrócot és feküdjek le valamelyik farkas mellé a földre. Próbáljam ki, milyen mellettük egy picit pihenni. Mayára, lánykori nevén Mankára esett a választásom, nem tudom miért, de így alakult. A ledőlés nem tartott sokáig, mert a falka pár perc múlva ismét élénk lett. Jó másfélórás játék következett, mert ők így akarták.

blog 2.jpgAzt már korábban megtanultam, hogy egy farkasra sosem erőltetjük rá az akaratunkat, nem öleljük át, neki kell dönteni, hogy mit akar. Hagytam, hogy sodorjanak az események. Leszedték a papucsomat, egy ideig az volt a játék, tépték a fényképezőgépem nyakpántját, ha leültem közéjük, húzták a pólómat. Nem unatkoztak, de én sem. Egy kölyökkutya is csinál hasonlót, de a farkas azért mégis más. Közben azon járt az agyam, hogy mit lehet majd velük csinálni, ha nagyok lesznek. Mit hoz az ún. imprintáció? Ugyanúgy működik majd minden, mint a nagy falkánál, vagy ők teljesen mások lesznek? Egyáltalán mit engednek meg, ha felnőnek? Közben jött az újabb csendes pihenő ideje. Maya az én ölemben kötött ki, és pár perc alatt elaludt. Annyira, hogy pár perc múlva orrán-száján ömlött a nyál. Néha megébredt, körülnézett, hogy hol van, majd aludt tovább.

blog 4.jpgEkkor még megvolt Lóci, a különleges fehérfarkas, aki teljesen máshogy viselkedett, mint a többiek. Valahogy finomabb és érzékenyebb volt. Nehéz leírni, hogy miért, de tényleg ez volt az ember benyomása. Azt is tudjuk, hogy a farkas nem cuki, de mégis nála a „cukiságfaktor” a plafont verdeste hatványozottan.

Egy hét múlva, amikor megint megnéztem őket, eszméletlen volt látni a változást. Elkezdődött az a bizonyos aránytalansági időszak. Amikor a testhez képest túl nagy a fej, a fül, a tappancs. És a viselkedésük is változott, mintha erősödtek volna bennük az ösztönök. Volt játékos vadászat, és elkezdtek ráharapni mindenre, amiről ők azt gondolták, hogy érdemes. A tűhegyes fogak nekem is okoztak némi meglepetést.

Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a műsorunk örökbe fogadná az egyik kisfarkast. A válasszal természetesen nem haboztam, két héttel később egy meglehetősen zajos, morgós, vonyítós élő adásban megtörtént az örökbefogadás. Lóci lett a műsorunk farkasa. Mi pedig vállaltuk, hogy figyelemmel kísérjük a falka életét, és időről időre beszámolunk róluk, és arról, hogy hol tart az imprintáció. Hálás, de ugyanakkor nehéz feladat is, hiszen azt a műsorban is megtapasztaltuk: nem lesz könnyű elfogadtatni az emberekkel a farkasokat. Jöttek az SMS-ek is, hogy „ez egy perverzió, amit Veresegyházon felvállaltak”, illetve, hogy „az állattartókkal nehéz lesz elhitetni, hogy a farkas nem kártékony” stb. De azt is láttuk, hogy a falkának rövid idő alatt a hallgatók között is lett egy rajongótábora, a Facebook-oldalunkon rengetegen nézték meg őket, kérdeztek róluk.

blog 5.jpgLócink sajnos a nyár közepén az égi falkához csatlakozott. Én magam utoljára az egyik rákoskeresztúri rendelőben láttam, amikor vizsgálták, miután kiderült, hogy valami nincs vele rendben. Pár nappal később elment. Van néhány képem róla, amint ott fekszik a rendelőben, de ezek már nem fognak kikerülni az oldalra.

Sokan kérdezték tőlem, hogy most mi lesz. A válasz egyszerű: maradunk a falka mellett, a falka közelében, és folytatjuk, amit elkezdtünk. Nézzük, figyeljük Brutusékat és beszámolunk róluk. Közben úgy alakult, hogy még közelebb kerültem a falkához Istvánéknak köszönhetően. Az elmúlt hetekben rendszeresen megfordultam a veresi kifutóban, hogy lássam a három farkast. Hajtott a kíváncsiság, de lehet, hogy egy kicsit az önzőség is. Egy zűrös nap után eltöltött pár óra a farkasok között olyan, mintha kivettem volna néhány nap szabadságot. Úgyhogy mostantól tanulom, nézem, figyelem őket, és időnként írok róluk. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://farkasnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr566605247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása