Közeleg a tél, a farkasoknál pedig ez a párkeresési és párzási időszakot jelenti. A falkák között nincs átjárás, és magányos farkas sem létezik – magyarázza Szilágyi István. Minden farkas arra törekszik, hogy falkát építsen. Ez zajlott le nálunk is, az északi területeken. 5-6 évvel ezelőtt átjött egy példány Szlovákiából, de mivel akkor nem talált társat, visszament. Aztán ez többször megismétlődhetett, végül találkoztak, most pedig már utódaik is vannak, és valahol Salgótarjántól északra élnek.

Az egyedül bóklászó farkas nem magányos, hanem a párját keresi. Ebből a szempontból pedig a november és a december fontos időszak, hiszen az év elején jön el a párzás ideje. Azok az egyedek, akik a falkán belül nem tudnak párosodni, időben elhagyják a többieket, és ahogy István mondja, „GPS-háromszögeléssel”, gyakori üvöltéssel megpróbálják felgyorsítani a párkeresés folyamatát. Ha az állatnak szerencséje van, akkor egy ellentétes neművel fut össze, és beteljesedhet a vadon szerelme. További részletekért kattints a videóra!

Ha nem sikerül társra lelni, a régi falkához már nem tud visszatérni, ugyanis a többiek nem fogadják be, sőt akár kiverhetik, megölhetik, így működik a természet nagyon kemény törvénye. A falkaelhagyás egy nagyon fontos, karakteres döntés kell, hogy legyen – teszi hozzá István. Jellemzően a fiatal, nemzőképes egyedek intenek búcsút a többieknek, és igyekeznek szerencsét próbálni a vadonban. Így sokasodnak a falkák, és ha minden jól megy, nálunk is hasonló folyamat zajlik majd le az elkövetkező években.