Eddig sem unatkozott a falka, hiszen az elmúlt hónapokban is számtalanszor hagyták el hosszabb-rövidebb időre a kifutót, főleg tévés és rádió szereplések alkalmával. Múlt héten azonban minden eddiginél hosszabb útra indultak. Na jó nem túl messze, Salgótarján volt az úti cél, de akkor is ez volt Brutusék első hosszabb kirándulása.

Egy kisállatvásárra hívták meg a falkát. A farkasok ilyenkor egy szalmával bélelt utánfutóban utaznak. Szilágyi Pisti elmondása szerint jól bírták a kirándulást, már egészen hozzászoktak ehhez, a tömeget pedig teljesen jól fogadják, hiszen a Medveotthonban is nap mint nap találkoznak számukra ismeretlen látogatókkal a séták során.

Szilágyi István szerint azért is volt szerencsés a salgótarjáni helyszín, mivel a nyár elején a város mellett puffantottak le egy a határon áttévedt medvét, így még inkább érdemes volt ember és vadállat kapcsolatáról beszélni a közönségnek. István két előadást tartott főleg azoktól a kérdésekről, melyek a Farkaskaland látványetetéseknél is felmerülnek. Miért nem kell félni a farkastól? Miért üldözték ezeket az állatokat évszázadokon át? Miért nem kell tartani attól, ha visszatelepülnek az erdeinkbe? És miért nem fogunk velük találkozni kirándulás közben?

„Szeretnénk, ha a magyar társadalom elfogadó és befogadó lenne a ragozók visszatérésével kapcsolatban” - István mindig kiemeli, hogy nem kell ezektől az állatoktól félni, fogadjuk el a jelenlétüket. A falka várhatóan az ország több pontján megfordulhat majd az elkövetkező hetekben, hónapokban, hogy minél többen találkozzanak a trióval, azaz a farkasok nagyköveteivel.

Salgótarjánban ezúttal Karcsi és Márk segített, hogy a látogatók testközelből találkozzanak a farkasokkal, hogy minél többen érinthessenek vadállatot, hiszen alapszabály, hogy nem simogatásról, hanem érintésről van szó. Az idegen környezet ellenére a szájból etetés is működött, persze ez mindig, minden körülmények között működik, ha a takarmányról van szó.

A rendezvényen erdőjáró emberek és vadászok is szép számmal voltak, aminek Szilágyi István kifejezetten örült, hiszen őket is meg kell győzni arról: ezeket az állatokat nem szabad riválisnak tekinteni. „Amikor látják azt, hogy alázattal viszonyulok mind az emberekhez, mind az állatokhoz, nem tűnök véres zászlót lobogtató állatvédőnek, aki azt kiabálja, hogy fogadják el a farkast, mert cuki és én is cuki vagyok, tehát ha nem megyek át hülyébe, akkor ők is elfogadják ezt. Ezért szerintem teljesen evidens, amikor elmesélem azt is, hogy egyes ázsiai országokban követel áldozatot a farkas, de ez annak a társadalomnak a hibája, nem a farkasé. Szerintem azt senki sem meri megcáfolni, hogy komoly vadgazdálkodási szerepe van és lehet a farkasnak” – magyarázta Szilágyi István.